Munkám során sok sok emberrel ismerkedtem meg, különböző korosztályokból, érdeklődési körökből, a fizikai munkástól egészen a nőgyógyászig vagy a jogászig és egy dolog mindegyikben közös volt. Az állandó hajtás, pörgés a megfelelési kényszer a külvilág felé "jobban akarok kinézni, tetszeni akarok a férjemnek, kerek pospit akarok" . Igen kitaláltátok a nőkről beszélek, a drága női vendégeimről, akikkel nap mint nap érintkezem és érdeklődve, olykor szájtátva hallgatom, hogy milyen sok területen kell helyt állniuk "főállású" anyaként, vagy éppen kisgyermek mellett dolgoznak és keményen edzenek, belepaszírozzák azt az egy órát az amúgy is kevés idejükbe.
Nos úgy gondolom elég nagy nyomás van az anyukákon, akik otthon maradnak gyermekükkel, sok esetben az elsőt gyorsan követi a második baba, ami a világ legszebb ajándéka egy családnak, de innentől kezdve a nő megszűnik igazán nő lenni, fel kell, hogy adja a személyiségét, ahogy ezt egy vendégem említette, aki szintén egy két éves gyermek édesanyja. Jogos a kérdés, miért írok erről, hiszen nincs is családom, valóban nincs, egyszer szeretnék és nagyon érdekel, hogy lehet a háztartást, gyerneknevelést, edzést harmónikusan összehangolni, ja és ne feledkezzünk meg a kedves férfi élettársunkról, jobb esetben a férjünkről sem, hiszen ő is az életünk része.
Nos a hölgy vendégeim válasza, "hát nem egyszerű". Személyesen látom, hogy heti 2-3 alkalommal a belüket is kidolgozzák az edzőteremben- hogy kedves férfi párjuknak megfeleljenek ill. saját maguknak is- aki velem edz, az tutira meg van hajtva szó se róla, és már el is viharzik az anyuka, rohan haza, hogy a gyerkőcökkel legyen, vagy éppen az irodában helyt álljon segítse a férfének a munkáját- nagyobb gyermek esetén ez már működik. Igazából annyi minden van a fejemben, hirtelen oly sokat tudnék írni erről a témáról, de annyira vissza adhatatlan,főleg a drága férfi olvasóknak- akik szeretném megjegyezni, elvárják a kedvesüktől, hogy legyenek csinosak szülés után, minden rendben legyen otthon valamint a kedves feleségük maximálisan helyt álljon ne csak anyaként, de "szeretőként" is bármilyen fáradt is.
Nem egy anyukát tudnék megemlíteni, aki úgy jött be hozzám edzeni, hogy hozta a gyermekét és türelmesen megvárta, amíg az édesanyja szebbé formálja a testét, vagy volt olyan is, aki a beteg gyermekét gyorsan lepasszolta a maminak, mert nekem nem akart kellemetlenséget okozni azzal, hogy lemondja az edzést.
Hölgyeim, egyet mondhatok és ezt a legnagyobb őszinteséggel teszem, tisztelem az összes anyukát, akik az egyéb elfoglaltságuk mellett heti kétszer legalább látogatja az edzőtermet, de egy dolgot kiemelnék. Magunknak akarjunk megfelelni, magunkért végezzük a testmozgást, ne a párunk, a barátnőnk vagy akárki kedvéért. Túl sok a társadalmi elvárás így is a nőkkel szemben, dolgozd ki a beled, légy jó anya, főzés, mosás, takarítás esetleg még tanulj is valamit, nos igen. Valóban egyszer kiharcoltuk az esélyegyenlőséget magunknak, de ez csak írott formában létezik. Egy nő soha nem lehet egyenlő egy férfival szemben, főleg miután gyermeket hozott a világra, onnantól kezdve új értelmet nyer az élet és más lesz a fontossági sorrend. Ami persze maga a csoda, de nem adhatjuk fel önmagunkat.
Szeretném én is e csodát megélni, remélem sikerül helyt állnom és bebizonyítanom magamnak egyszer, hogy család mellett is bármi elérhető, ami az edzést illeti!