Szeretném egy nagyon kedves vendégem bemutatni nektek, akit itt Budapesten ismertem meg és őszintén szólva, amikor hozzám fordult segítségért kihívást jelentett számomra, mivel egy "kis" hátránnyal indult másokkal szemben, és egyúttal ez a tényező leszűkítette az edzésmódszereket, egészen más módon kellett őt megközelítenem, szado-mazo "eszközeimet" újra kellett terveznem, de sikerült :-)
A hölgy kb 50 kg, 36 éves és kb. 152 cm magas, 1,580 grammal született és nyitott hátgerinccel diagnosztizálták, ( idegen szóval: Myelomeningocele) , ami tulajdonképpen egy súlyos fejlődési rendellenesség. Több csigolyán is van záródási hiányosság, a gerincvelő és az azt körülvevő burok előtüremkedik és mintegy zsákot képez az újszülött hátán. Ez pedig az alsó végtagok részleges, vagy teljes bénulását okozhatja. Ez volt a hölgy első operációja, bár több sebészi beavatkozásra is sor került, tulajdonképpen öt alkolammal műtötték a lábfejét. Itt jön csak a lényeg, nem éppen egy kimondott sportemberről van szó, aki hízik maximum 2-3 kilót, fogja magát és fut 1-2 alkalommal majd le is dolgozta, hiszen eleve testi hátránnyal indul, képtelen a futásra, de még a gyorsgyaloglásra is, a műtétet követően ugyanis, nem tudott futni,bicegve jár és a lábszár izmait se tudja rendeltetésszerűen használni.
Természetesen ő is anya lett, mint minden nő előbb vagy utóbb, és a terhesség alatt hízott, azonban nem sokat, csak 10 kg-ot szedett fel, amihez sok-sok akaraterő kellett, hiszen egyesek 20 kg hízást is megengednek maguknak ez idő alatt. Neki nem csak esztétikai okokből kellett figyelnie a súlyára, hanem a gerincét se szabadott túlterhelnie. Természetesen a sport se hiányzott az életéből, egy barátnő tanácsára kezdte el az edzést 2-3 éve, és jelenleg 3 hónapja vette igénybe személyi edző segítségét, egész pontosan hozzám fordult segítségért.
Őszinte leszek sokat törtem a fejem, hogy tehetném színesebbé az edzés struktúráját ill. módszereket, nem volt könnyű, de megbírkóztam vele, a hölgy pedig küzdött, de vette az akadályokat. Sokan szenvednek a fogyókúrával, lehetetlennek ítélik meg a fogyást és az életmódváltást, közbe vannak akik eleve testi hátrányokkal indulnak és nekik még is sikerül, hogy is van ez? Talán tényleg minden fejben dől el? Közhely, de így van! Had idézzem a vendégem szavait, beszéljen ő helyettem:
"Számomra a személyi edző. mivel sok különböző emberrel foglalkozik, megtanul olvasni a test reakcióiban, és ezek alapján folyamatosan a megfelelő irányba tereli a fejlődést. Az edző jelenléte folyamatosan motivál, nem csak a sikerélmény miatt, hanem, mert neki is bizonyítani akarom, hogy meg tudom csinálni. A kihívások csak motiválnak az tréningek során, valamint nagyon megszerettem a köredzést, amit csinálunk, mivel rendkívül intenzív mozgást biztosít, és a pihenő k.b. "iszok egy kortyot" pillanatáig merül ki. Az óra szinte elrepül, észre se veszem, ahogy eltelt az idő. A lábaimat tekintve, sokat erősödtek, biztosabb lábakon állok, illetve lelkileg is stabilabb lettem, mivel az elért célok magabiztosabbá tettek. "
Nos ennyi, azt hiszem a kedves vendégem szavai magáért beszélnek. Szóval hagyjunk fel az önsajnálattal, főleg mi egészséges emberek, irány a küzdőtérre, az edzőterembe és izzadjátok le magatokról még a nadrágot is! Zárásként, még a drága kis vendégemtől:
"Imádom az edzés végén, azt az annyira király érzést, hogy megint megcsináltam" ......Én meg ezt a nőt imádom :-)
